A minap távolsági busszal utaztam Budapestről Székesfehérvárra, és az itt szerzett „élményeimet” szeretném megosztani. Az infokommunikáció végtelen, mint a Világegyetem. Az egyiket hisszük a másikat megtapasztaljuk, mert ma már bárhol utolérhetnek – ha fölveszed a telefont. Bár a vonal másik felén beszélőt szerencsés esetben nem hallja más, ez nem vonatkozik a hívást fogadóra, akinek magánélete, […] Tovább

Gyakran mondjuk: nekem nincs lehetőségem… Ha a dolgok mögé nézünk, látjuk, hogy az emberek ilyenek, meg olyanok, ki jobban él, ki rosszabbul, van, aki állandóan siránkozik, van, aki a kevésből is kihozza a lehető legjobbat… Mi a titok? Álljon itt egy frappáns összehasonlítás az átlagemberről és a sikeremberről: Mit tehetünk? Érdemes felrakni egy másik szemüveget […] Tovább

    „Nyakunkon a strandszezon! Te mit teszel, hogy formába hozd maga? Lötyög rajtad a fürdőruha? Itt az idő elkezdeni egy alapos hízókúrát!”   Ritkán találkozunk ilyen címlapokkal, hiszen a „fogyókúra „olyan szemtapasztó varázsszó az újságok címlapján, hogy a szerkesztők ezt ritkán hagyják ki.   De mit tegyen, aki hízni akar? Én például nem nagyon […] Tovább

  “Ha a szív tekintete hiányzik egy párkapcsolatból, akkor nincs, ami ‘felülírja’ a másik hibáit. Akkor jön a kívánságlista:   Ne hamuzd le a szőnyeget! Ne cigarettázz! Add rám a kabátot! Légy figyelmesebb, udvariasabb! Osszuk be, ki mosogat, ki megy a gyerekért! Ne bámuld állandóan a televíziót! Néha hallgasd meg, mit mondok neked! Minden hiába. […] Tovább

  „Mosolyogni annyi, mint megfeledkezni magunkról mások kedvéért…” (Woody Allen)   Nemrégiben hivatali ügyet intéztem, olyan helyen ahol sok ember megfordul. Egyenruhás emberek (népies szlengben biztonsági őrök) irányították a forgalmat, informálták a jónépet sajátságos stílusban…   Beléptem az épületbe, körvonalazódott agyamban a gondolat, hogy mit kérdezzek, ha nem tudok valamit. Egyáltalán szükség lesz-e rá? Lehet, […] Tovább

  “Van egy történet az egypetéjű ikrekről. Az egyikük tántoríthatatlan optimista, aki szerint az élet igenis habostorta. A másik viszont megkeseredett pesszimista, aki hangoztatta, hogy a Murphy törvénye csöpög az optimizmustól. Szüleik a fejüket csóválták, és mindkettőt pszichológushoz vitték. A szakember azt tanácsolta, hogy próbálják kiegyensúlyozni a két gyermek személyiségét. – A legközelebbi születésnapjukon külön-külön […] Tovább

„Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki. Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett, zamatos, kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki, akit kedvelsz, nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán […] Tovább

Felnőtt lányomnál nemrég diagnosztizálták a lisztérzékenységet (minden előjel nélkül), és most éppen e furcsa világ ránk zúdult infóit dolgozzuk fel több-kevesebb sikerrel. Jelenleg könyvtárként használjuk a boltokat, már gondoltam is, hogy kérek egy olvasójegyet… Hátha így olcsóbb az alapanyag, ami nem kétszerese-háromszorosa, hanem néha tízszerese is (!) ,az eddig használtaknak. Órákat töltünk el a tasakokon […] Tovább

  Alapvetően ősbizalommal születünk, hiszen a kisgyermek ártatlan tekintete fel   sem tételezi a bizalmatlanságot, ez csak később alakul ki a tapasztalatok birtokában. Ha az ősemberre gondolunk, aki elment mamutot vadászni, bízott társaiban, hogy segíteni fogják őt, hiszen egymásra voltak utalva, mert csak szervezetten sikerülhetett a vadászat, és a közös érdek (különben éhen halnak) összekovácsolta őket. […] Tovább

  Új vagyok…ami a blogolást illeti mindenképpen,egyébként a régi. A gondolatokat lefékezi még a technikával való ismerkedés, de majd remélem belejövök. Nem jelölöm ki a témát, hogy miről fogok írni,de ígérem nem arról, hogy hány légy repült át a szobán. Érdekes és egyben furcsa érzés írni valamit, valakinek, valakiknek, akik számomra ismeretlenek,persze lehet, hogy csak […] Tovább